A póthajnak, illetve a hajhosszabbítás története régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Évszázadokkal ezelőtt az emberi hajból készült póthajakat csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, emiatt aztán simán előfordult, hogy a szegényebbek szokatlanul furcsa anyagokból készítettek póthajakat. Ma már bárki vásárolhat magának igazi póthajat, és rengeteg hajhosszabbító szalon áll azok rendelkezésére, akik nem elégedettek hajkoronájukkal. Többféle minőségű és árfekvésű póthaj kapható, de hazánkban vékonysága és kezelhetősége miatt az európai haj örvend nagyobb népszerűségnek.
Persze ahogy minden trend, a hajhosszabbítás is többször kiment a divatból az évszázadok során, sőt volt, hogy teljesen el is tűnt. Utazzunk vissza most egy kicsit az időben, és vessünk egy röpke pillantást a hajhosszabbítás történelmére!
I. e. 3400 – Az ókori Egyiptom
Konkrét írásos bizonyítékok vannak arra, hogy az ókori egyiptomiak széles körben használtak póthajakat. A fáraók és egyéb magas rangú vezetők által hordott hajékeket egy rendkívül bonyolult eljárással (szövés és csomózás) rögzítették a hajhoz. A szegényebb egyiptomiaknak is elérhető volt többféle hajhosszabbítás, de ezek nem eredeti hajból készültek, hanem például növényi rostokból. Ezek a 21. századi olcsóbb, szintetikus póthajaknak lehettek a megfelelői.
Tehát a hosszú, fenékig érő hajzuhatag népszerűségét ókori egyiptomi őseinknek köszönhetjük. 5000 évvel ezelőtt nem csak gigantikus piramisokat építettek fel, hanem a mai hajdivat alapjait is.
19. század – Viktoriánus kor
A dicsőség és a jólét korszaka az irodalom, az építészet és a lakberendezés mellett a divatot is gyökerestül átformálta. Akkoriban a hatalmas abroncsos szoknyákon és bő ruhaujjakon túl a hajjal kapcsolatban se fogták vissza magukat. Történt ugyanis, hogy 1873-ban Anglia 102 tonnányi enberi hajat importált Franciaországból. A női és férfi póthajak a szépség és a jólét szimbólumai voltak. A nők extra hosszúságú hajakat viseltek, hogy minél fényűzőbb hatást keltsenek. Hajkoronáik méhkasokra emlékeztettek.
Itt kötelező megemlítenünk még az 1700-as években hódító rizsporos parókákat is, melyek szintén emberi hajból készültek.
20. század eleje
Csak úgy, mint napjainkban, a nők 100 évvel ezelőtt is rendkívül odafigyeltek a külsejükre. A luxusnak számító eredeti póthajakatért viszont ekkor is mélyen a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki dúsabb és hosszabb hajkoronára vágyott. A hamis hajtincseket ebben a korszakban angolul “switch”-nek hívták, melyek a hajhoz voltak csíptetve. Ár tekintetében a határ akkoriban is a csillagos ég volt. Egy személyreszabott fazonért akár 25 dollárt is elkértek, ami mai mércével nézve körülbelül 2500 dollárt jelentene.