Ragadós szokások

Tükörneuronok

Az ásítás ragadós, ezt mindenki tudja. Ugyan a hivatalos verzió szerint azért ásítunk, hogy az oxigénhiányos agyat felfrissítsük, mégis gyakran a legéberebb pillanatunkban is elég, ha látunk valakit ásítani, és már magunk is érezzük a késztetést…

Ásítás

Sőt gyakran elég csak olvasni az ásításról, gondolni rá, és máris ásítani kell. Hasonlóképpen vagyunk a nevetéssel is: ha köröttünk nevetnek, az is könnyedén átragadhat ránk. Hogy mi lehet ennek az idegrendszeri alapja és még inkább a szerepe az agy működésében, az sokáig ismeretlen volt.

Tükör az agyban

Giacomo Rizzolatti a pármai egyetemen foglalkozott majmokkal, azt próbálta kideríteni, hogy az agy milyen területei felelősek az egyes egyszerűbb mozgások irányításáért. A majmok agyába elektródákat helyeztek, és azt vizsgálták, hogy az egyes idegsejtek miként jönnek ingerületbe, amikor például a majom egy almáért nyúl. Az igazi meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor azt tapasztalták, hogy egyes idegsejtek a majom homloklebenyében – amik aktívak, amikor az állat a gyümölcsért nyúl – akkor is ingerületbe jöttek, amikor a kísérletet előkészítő ember nyúlt a gyümölcsért és ezt a majom látta. Alapos vizsgálatokkal sikerült kideríteni, hogy a mozgatásért felelős idegsejtek között van egy csoport, ami az adott mozdulat megfigyelésekor is aktív, a kutatók ezeket tükörneuronoknak nevezték el.

Az emberben ugyan nem lehet egyenként vizsgálni az idegsejtek működését, vannak olyan módszerek (elsősorban az egyes területek oxigénfelhasználását rögzítő fMRI), melyekkel viszonylag jól azonosítható, hogy az emberi agyban is van egy terület, ami hasonlóan, egy adott mozgás végrehajtásakor és megfigyelésekor is aktív. Ráadásul ez a terület embrionálisan ugyanabból az agyi területből alakul ki, mint a majmok tükörrendszere.

Hangtükör

“Tükörneuron”. További vizsgálatokkal felfedeztek olyan tükörrendszereket is, melyek nem a látványra, hanem a hangra reagálnak. Ha valamilyen mozdulatsor valamilyen hanghoz kötődik, akkor maga a hang is kiváltja egyes, a mozdulat végrehajtásában szerepet játszó idegsejtek ingerületét. Jelenlegi elképzeléseink szerint ilyen tükörneuronokból álló rendszer biztosan előfordul az emberekben és a majmokban, de talán egyes madarakban (a varjúfélékben) is.

Az elmúlt években egyre több és egyre meglepőbb eredmény látott napvilágot a tükörneuronok rendszerével kapcsolatban. A pármai kutatóközpontban azt találták, hogy ezek az idegsejtek nem csak az adott cselekvést, hanem annak célját, szándékát is képesek megkülönböztetni. A majmok agyába ültetett elektródákkal azonosították azokat a tükörneuronokat, melyek a kéz felemelésének látványára reagálnak. A majomnak ugyanazt a mozdulatot mutatták, de eltérő végeredményekkel: a kísérletező felemel egy tárgyat és beleharap vagy ugyanúgy felemel egy tárgyat, de egy dobozba teszi.

Úgy találták, hogy a tükörneuronok közül egyesek mindkét esetben ingerületbe jönnek, míg mások kizárólag csak az egyik vagy a másik esetben. A majom természetesen tudhatta, hogy mi a kísérletező szándéka, hiszen az étel másképp nézett ki, mint a tárgy, és a doboz csak akkor volt ott, amikor a tárgy belekerült. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a majmok nem csak magát a mozdulatot érzékelték, hanem értelmezték is azt.

Kaliforniai kutatók azt bizonyították be, hogy nem is szükséges valamilyen érzet a tükörrendszer működéséhez, elegendő, ha olvasunk valamilyen mozgásról, vagy ha csak erősen gondolunk rá.

Múlik a fantomfájdalom

Egészen különleges eredményekre jutott a neurológia egyik legnagyobb kortárs kutatója, Vilayanur S. Ramachandran, aki már a tükörrendszerek felfedezése előtt is sokat foglalkozott az amputált végtagok helyén a betegek által érzett úgynevezett fantomokkal. Ezek a fantomok néha egészen erős fájdalmat tudnak okozni, amiről korábban úgy gondolták, hogy a csonkolás helyén maradt sérült idegpályák okozzák. Ramachandran már korábban bizonyította, hogy az érzetért az agyi idegsejtek kapcsolatainak átrendeződése a felelős.

Következő vizsgálatsorozatával azt próbálta meg kideríteni, miként csökkenthető vagy szüntethető meg a fantom fájdalma. Több hatásos módszer mellett azt találta, hogy már az is jelentősen redukálni képes a fájdalmat, ha a beteg azt nézi, hogy valaki másnak az adott végtagját masszírozzák. Elképzelése szerint a látvány hatására egyfajta tükörrendszer lép működésbe az agy érzőkérgében. Alapesetben ugyanide érkeznek be az adott végtag érzékelő sejtjeinek ingerületei is, amelyek (minthogy nem tapasztalnak érintést) felülbírálják a látványból adódó érzést. A fantom esetében azonban ezek nem működnek, így a látott érzést sokkal inkább a sajátjának érzi.

Ebben lehet a tükörrendszer egyik fő funkciója is, segít abban, hogy megértsük, mit tesz a másik ember, mik lehetnek a szándékai és abban is segít, hogy megkülönböztessük a saját érzéseinket és tapasztalatainkat másokétól. Ezek azok a dolgok, amik egy autista számára nehézséget okoznak. Ramachandran volt az, aki ezt a kapcsolatot megsejtette, és egy egyszerű kísérlettel igazolta is, hogy az autistákban nem működik kellőképpen a tükörrendszer.

Az autistáknál másképpen működik

Az agy mozgatásért felelős részének idegsejtjei, amennyiben semmilyen feladatuk nincsen, ritmikusan jönnek ingerületbe. Ez a ritmus az agy elektromos tevékenységét rögzítő EEG-n az úgynevezett műhullám formájában jelenik meg. Ha valaki nyugalomban ül, de valaki mást mozogni lát, megszűnnek a műhullámai, hiszen a mozgató idegsejtek között a tükörneuronok ingerületbe jönnek. Ugyanez a jelenség azonban az autistáknál nem tapasztalható, az ő esetükben csak a konkrét cselekvés hatására szűnnek meg a műhullámok, a cselekvés látványára nem.

Mivel mai tudásunk szerint a tükörrendszer a születés utáni első évben alakul ki az agyban, az is érthetővé válik, hogy olyan nehéz az autizmus kezelése, hiszen a diagnózist jobbára csak 3-4 éves korban lehet felállítani.

A tükörrendszer és a nyelv

A tükörrendszernek sok kutató véleménye szerint nagyon fontos szerepe lehetett az emberré válásban is. Két (egymással szorosan összefüggő) jellegzetességünk: a nyelv és az elvont (metaforikus) gondolkodás kialakulása is kapcsolatban lehet vele. A mozgás (akár hangadás) és a másik szándékának összekapcsolása lehetőséget ad arra, hogy a hangoknak sokféle többletjelentést tulajdonítsunk, ami a nyelv kialakulásának egyik első lépcsője lehet, és ez a képesség mutathat az elvont, metaforákban történő gondolkodás felé is. Ha ez igaz, akkor a tükörrendszer nagyfokú és újszerű használata lehet az emberré válás ötvenezer évvel ezelőtt bekövetkezett nagy ugrásának magyarázata is.

Szöveg: Nádori Gergely

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Post Navigation