Bizonyára sokunknak van otthon családi fotóalbum, amiben akár 100 éves kép is lehet. Ahhoz, hogy ilyen régi(?) fényképet nézhessünk, kb. még 100 évet kell visszamennünk az időben.
A fényképezőgép, és a maradandó kép megszületéséhez az alábbi neveket és időpontokat kell megemlíteni a szerencsés véletleneken kívül: 1822-ben Joseph Nicéphone Niépce kép készítésre az erős napsugarat használta (cinklemezre vitt fel levendula olajban oldott aszfaltot, a lenolajjal áttetszővé tett rézmetszetet a kezelt cinklemezre rakta, majd több órára napfényre tette. Ahol a napsugár érte az aszfaltot, ott megkeményedett, a lágyan maradt részeket lenolajjal leöblítette), heliográfiának nevezte el.
Az első, szélesebb körben elterjedt eljárás Louis-Mandé Daguerre nevéhez kötődik. Niépce és Daguere 1829-ben döntöttek úgy, együtt dolgoznak, kísérleteznek tovább. Munkájuk 1835-ben, Niépce halála után hozta meg a várt eredményt, találmányuknak 10 évig nem akadt vetélytársa. A kép még könnyen karcolódott, és a modellnek percekig kellett mozdulatlanul állni, a megfelelő megvilágosítási idő miatt. 1840-ben Petzval József szerkesztett olyan lencserendszert, amivel jelentősen rövidült a megvilágítási idő.
1888-at írunk, amikor George Eastman forgalomba hozza Kodak néven az első olyan fényképezőgépet, ami az akkori kameráknál jóval kisebb méretű volt. A gépnek beállított lencséje volt, és 100 darab 65 mm átmérőjű, kör alakú kép készítésére alkalmas papírtekerccsel árulták. A képek előhívásához a fényképezőgépet a tekerccsel együtt kellett visszaküldeni a gyárba, és 10 nap múlva a megrendelő megkapta a képeket, és visszakapta a gépét is újabb papírtekerccsel feltöltve.
1900-ban Frank A. Brownwell olyan tükörkeresős fényképezőgépet tervez, amit 1 dollárért tudtak árusítani. Ára, és egyszerű kezelhetősége miatt nagyon elterjedt, több ezer ember tapasztalhatta meg a fényképezés örömét.
A fotózás kezdete óta folytak kísérletek a színes kép előállítására. Áttörést 1904-ben Louis és Auguste Lumiére testvérpár ért el, amit a Francia Tudományos Akadémián ismertettek. Ezt a találmányt, ami egyetlen diapozitív kép készítését tette lehetővé, az 1941-ben megjelenő Kodakolor film váltotta fel.
A következő nagy lépés az integrált áramkörök megjelenése, ami átvette a fogaskerekek, rugók szerepét a fényképezőgépekben. Pár év múlva megjelentek a Polaroid gépek. Az elkészült fotót néhány perc alatt a kezünkben tarthattuk. Egy “apró” ugrással, a technika rohamos fejlődésének köszönhetően máris napjainkban járunk, a digitális fényképezésnél. Ma már akár a mobiltelefonunkkal készíthetünk fotót, az internet segítségével pedig rögtön láthatja családtagunk, barátunk – még ha a világ másik táján van is.
Azzal azért bizonyára sokan egyetértünk, hogy egy nagyobb családi, vagy munkahelyi eseményhez ma is profi fotóst veszünk igénybe. Amikor pedig összejön a család, nagyon jó élmény a fotóalbumot lapozgatni.