A vízi hidakat (latinul aqueduct) eredetileg vízvezetékként használták az ókorban. Először a Közel-Keleten alkalmazták, de az ókori Görögországban, Rómában és Karthágóban is ismert technika volt. A magasabban fekvő területekről ezzel a mérnöki megoldással juttatták el a vizet a településekre és a szántóföldekre. A jellegzetes, akár több emeltből álló, pilléres árkádsorok még sok helyen őrzik a régi kor emlékét. Ilyen például a Csodák Akvaduktja, a Segoviai vízvezeték Spanyolországban, a Valens vízvezeték a mai Isztambul területén vagy a Pont du Gard Dél-Franciaországban.
Magyarországon is tártak fel akvadukt maradványokat. A legismertebb az Aquincum Budapesten, de Sopronban, Szombathelyen és Szőnyben is találtak több ezer éves leleteket.
A modern csatornarendszerek megjelenését követően a vízi hidakat elkezdték vízi közlekedésre tervezni. Európában számos ilyen csatornahíd található. Gyakorlatilag folyóként ívelnek át völgyek, utak, csatornák, vasútvonalak vagy folyók felett, ezáltal lehetővé téve kisebb hajók és vízi járművek közlekedését.
Néhány példa az Európában található fontosabb vízi hidak közül:
Avon Aqueduct, Skócia – 250 m
A leghosszabb és legmagasabb akvadukt Skóciában.
Pontcysyllte, Wales – 307 m
Nagy-Britannia leghosszabb vízi hídja. A Llangollen csatornát vezeti át a Dee folyó völgye felett. 1805 óta szolgálja a vízi közlekedést.
Briare Aqueduct, Franciaország – 662 m
A 19. század elején épült Dél-Franciaországban található akvadukt sokáig vezette a leghosszabb vízi hidak ranglistáját. A Canal latéral à la Loire csatornát vezeti át a Loire folyó felett.
Magdeburg Vízi híd, Németország – 918 m
A világ leghosszabb és egyben legfigyelemreméltóbb vízi hídja. A 2003-ban épült akvadukt az Elbán ível át, összekötve az Elba-Havel és a Mittellandkanal csatornákat.
