Egy olyan sci-fi novelláskötetet adott ki a Magyar Könyvklub tavaly, melynek szerzője a sci-fi műfaj örök nagymestere: Arthur C. Clarke, a Ráma és a 2001. űrodisszeia alkotója. A kötetet maga Isaac Asimov, a nagy kortárs ajánlja Nekünk, az Olvasóknak – az ajánlás maga egy rendkívül barátságosan csipkelődő hangvételben íródott, de mégis “kicseng” belőle a csodálat az író munkássága iránt. Egyébként a csipkelődést a címzett méltóképp válaszolta meg…
A könyv központi témája rendkívül egyszerű: mesék a Földről – a jövőben. A különböző novellák túlnyomó többsége az ’50-es években íródott, ám találunk ’60-as évekbelit is, de a legfiatalabb munka 1987-ben készült. Most, a XXI. század küszöbén döbbenhetünk meg, mennyire aktuális gondokról írt 40 évvel ezelőtt a Srí Lankán élő agg mester. Akár a környezetvédők Bibliája is lehet: szinte az összes problémáról ír – a maga szokásosan könnyed de elgondolkodtató stílusában.
Mi lesz ezer év múlva a civilizációnkkal? Lesz-e jövőnk? Az idegen jövevények mit gondolhatnak rólunk? Csupa aktuális kérdés – rólunk, és magunknak feltéve. Clarke nem válaszol: gondolkodtat. Clarke az egyes novellák elején mindegyikhez egy kis magyarázó előszavakat írt, ebből megtudhatjuk, hogy mi volt a célja, az indíttatása az adott novellának. A maga egyszerű és kedves stílusában szólal meg itt a Géniusz, aki megjósolta a távközlési műholdakat – 50 évvel ezelőtt. Aki úgy vélte akkor: az Európán lehet valami (a 2001. űrodisszeia c. regényének végső színhelye) – s lőn, mit hallunk mostanában a médiában? Idegen organizmus fejlődésére alkalmas sósvízű tenger lehet az Európán (a Jupiter holdján).
A kötetben két novella – Az új lakók és az Aranyló tengerek – még soha nem szerepeltek kötetben. Már ezért a két kis műért is érdemes kezünkbe venni Clarke gyöngyszemeinek gyűjteményét.